2010. szeptember 8., szerda

Lili a bichon kutyánk.

Biztos emlékeztek még egy korábbi írásomra, amelyben morfondíroztam, hogy legyen - e kutyánk. 
Ha nem olvastátok volna itt megtehetitek: Kert vagy kutya.
Nos lett kutyánk, győzött a család. Persze nekem sem volt ellenemre.
A neve Lili, és Bichon havanese. Most 8 hetes. Tehát nem kerti kutya lett, hanem benti. Így a kertem megmarad, viszont most bent összepisil, összekakil mindent.
A kutya után rendszeresen takarítunk, kicsit fura számomra, hogy állandóan azt kell figyelnem, hogy nehogy valami csapdába lépjek. Szoktatjuk a szoba tisztaságra, reméljük egy idő után az is lesz.
Amúgy nagyon aranyos. Remekül érzi magát nálunk, nem nagyon sír a testvérei után, jól eszik, a gyerekek meg imádják, tetszik is neki az állandó babusgatás. Éjszaka remekül alszik, nem sír, és nem ugat. Kint a kertben pedig ugrabugrál a fűben.
Soha életemben nem voltam még a Fressnapf áruházban, meg is lepődtem, hogy mi mindent lehet kapni az állatoknak. Láttam macskavizet flakonban, 35 000 Ft. - ért kutya fekhelyt, szárított malac orrot,  és még sorolhatnám.
Viszont megfogadtam, hogy legközelebb a gyerekek nélkül megyünk. Végigrohanták az áruházat, a hörcsög itatóval megintubálták egymást.
Jó tudom, hogy ez minket minősít nevelés kérdése címen, de soha nem voltunk szigorú szülők. Azért néha tudok fegyelmet tartani is itthon:)