Még áprilisban írtam egy bejegyzést Miss Marple és a kávé címmel. Azóta is az egyik legkedvesebb írásom. Akik azóta iratkoztak fel rendszeres olvasómmá a blogomra, ezt a történetet nem ismerik, ami itt olvasható: Miss Marple és a kávé.
Nos a folytatása a történetnek, hogy csütörtökön voltam a társasházban, beszélgetek a takarítónőmmel, egyszer csak csoszogást hallok. A takarítónőm meg elkezdett mosolyogni.
Nos a folytatása a történetnek, hogy csütörtökön voltam a társasházban, beszélgetek a takarítónőmmel, egyszer csak csoszogást hallok. A takarítónőm meg elkezdett mosolyogni.
Hahó, jó reggelt, itt a kávéja aranyos, mondta az őszhajú néni, és átnyújtotta a tálcát, amin cukor és tej is volt.
Szóval most már én is találkoztam a nénivel.
Nagyon jó érzés volt, hogy ebben a rohanó világban vannak ilyen pillanatok.
igen azért vannak ilyen tünemény nénikék is, nem csak olyan pletyósak mint akikről én írtam!
VálaszTörlésHát először elgondolkodtam volna, hogy megmérgezhet azért, mert nem tetszik a munkám és utána egyéb más. Tudod az emberek nagyon bizalmatlanok egymással (sokszor nem alaptalanul). Biztos, hogy a néninek sem volt könnyű kimenni kávéval kínálni egy idegen embert. Amint látszik jó dolog kerekedett belőle. Üdv. Mária
VálaszTörlésIgen valóban kacskaringopia.
VálaszTörlésMária: Szerintem azért nem annyira rossz a világ, hogy azért megmérgezni valakit, mert nem tetszik a munka:)
Nagyon aranyos, kedves történet! Olyan jó ilyesmiről olvasni! Köszönöm! :-)
VálaszTörlésCinella
Kedves Cinella!
VálaszTörlésÉn is köszönöm.