Még áprilisban írtam egy bejegyzést Miss Marple és a kávé címmel. Azóta is az egyik legkedvesebb írásom. Akik azóta iratkoztak fel rendszeres olvasómmá a blogomra, ezt a történetet nem ismerik, ami itt olvasható: Miss Marple és a kávé.
Nos a folytatása a történetnek, hogy csütörtökön voltam a társasházban, beszélgetek a takarítónőmmel, egyszer csak csoszogást hallok. A takarítónőm meg elkezdett mosolyogni.
Nos a folytatása a történetnek, hogy csütörtökön voltam a társasházban, beszélgetek a takarítónőmmel, egyszer csak csoszogást hallok. A takarítónőm meg elkezdett mosolyogni.
Hahó, jó reggelt, itt a kávéja aranyos, mondta az őszhajú néni, és átnyújtotta a tálcát, amin cukor és tej is volt.
Szóval most már én is találkoztam a nénivel.
Nagyon jó érzés volt, hogy ebben a rohanó világban vannak ilyen pillanatok.
