Március elején felhívtak az egyik kereskedelmi rádióból, hogy indítanak egy játékot, aminek a lényege a következő: Tavaszi nagytakarítás. Átrendezik a stúdiót, letörlik a keverő pultot, megmossák az ablakokat, és ami a legfontosabb, kipakolják, a zenei polcot. És ha már pakolnak, akkor előveszik az összes lemezt, és leporolják a feledésbe merült slágereket. A hallgatónak pedig az a dolga, hogy az óránként ismertetett dal részlet, illetve a dalról mondott információk alapján, kitalálják a címét. Két fődíj van: 2 lakástakarítás.
Adnám - e hozzá a cégem nevét, illetve vállalnánk -e a két lakás kitakarítását. Mondtam benne vagyok. Nem is bántam meg, remekül lezajlott minden, nagyon profik voltak.
Meg is lett a két nyertes, szombaton ki is takarítottunk, egy fiatal pár lakásában. Úgy indítottak, hogy megkérdezték kérünk e kávét. A takarítónők egymásra néztek, és majdnem elkezdtek hangosan nevetni. Szerencsére megállták nevetés nélkül, szegény lakás tulajdonosok nem értették volna, hogy mit nevetnek a takarítónőim. A rendszeres olvasóim tudják, hogy mire céloztam most, aki nem érti, picit lejjebb a Miss Marple és a kávé történetét olvassa el. Végül nem kértünk kávét, a lakástakarítás jól sikerült.
Szombaton megyünk a másik nyerteshez...
