Az egyik általunk takarított társasháznál a szokásos takarítási napom volt. Belül a házban kitakarítottam a lépcsőházat, ezután pedig következett az utca. Elég sok fa van a társasház előtt, és mivel most van a szezonja falevél gereblyézésnek, ezért ez egy kicsit több időt vesz igénybe a társasház előtti terület takarításának.
Lomb seprűvel gereblyéztem a területet, amikor látom, hogy jön egy hölgy a kutyájával a járdán.
Ahogy elő van írva, tőlem kb. 2 méterre úgy gondolta a kutya, hogy ideje könnyíteni magán. El is végezte a nagydolgát, rá a fa levelekre.
Gondolom értelmes arccal nézhettem a hölgyre, mert kíváncsian vártam a fejleményt, hogy mit fog csinálni. Felszedi, vagy lazán továbbsétál.
Nos belenyúlt a zsebébe, elővett egy zacskót, és felszedte a kutyagumit.
Megkönnyebbültem egy picit, ugyanis nem sok kedvem volt vitatkozni, meg osztani az észt. Szerencsére nem kellett.
Úgy gondolom, hogy ha valaki kutyát tart, vegye is a fáradságot arra, hogy felszedi utána a kutyagumit, persze sajnos sok gazda ezt a kis fáradtságot nagy ívben elkerüli. A ház tulajdonosok, a takarítók pedig szívnak.
Természetesen mint mindig, tisztelet és köszönet a kivételnek.
