Akár hiszitek, akár nem, ez én lennék.Nem messze tőlünk van egy kis bolt.
Általában akkor szoktam kikötni benne, amikor esetleg én főzök ebédre, és a feleségem nincs éppen itthon. Ugyanis néha nem találom meg az ebédhez való hozzávalókat, a feleségem nem veszi fel a mobilját, na ilyenkor egyszerűbb elmennem a boltba, és inkább megveszem.
Kiszúrtam, hogy lehet kapni klórmészt (kalcium hipoklorit) a boltban. Mi fertőtlenítésre használjuk, a társasházaknál levő szemetes kukákhoz. Gondoltam itt az ideje, hogy vegyek ismét, mert fogyóban van. Ebben a boltban dolgozik egy nagyon aranyos néni, mindenkihez van egy kedves szava, és állandóan mosolyog. Persze ismer, tudja, hogy mivel foglalkozom. Azért megkérdezte, hogy a klórmészt hová használjuk. Csak nézett, és nagyon örült, hogy de jó dolog, vesz Ő is, és otthon kipróbálja.
Na amikor legközelebb mentem a boltba, és meglátott, fülig ért a szája, és azt mondta: Aranyos kis Pistikém de jó ötletet adtál, olyan jó illata lett a kukának.
Kicsit zavarba jöttem, vettem egy-két dolgot, távozóban elköszönt: szia aranyos kis Pistikém. Azóta így hív.
