2009. június 6., szombat

A sövényvágásom története

Elérkezett az ideje annak, hogy az egyik általunk újonnan átvett, és takarított társasháznál, ahol a kert gondozását is mi látjuk el, a sövényeket megnyírjuk. Elvittem a sövényvágó ollót, gondoltam szépen levágom vele. Na ezt kb. 10 percig láttam így. Hogy miért? Nagyon régen volt lenyírva, ezért jó vastagok lettek az ágai, nem tudtam rendesen megnyírni. Ráadásul elég széles a sövény, és mivel a másik oldaláról nem értem át, mert ott egy garázs lejáró van, ezért csak szenvedtem. Na mondom ez így nagyon nem jó. A hab a tortán, bocsánat a sövényen, hogy megérkezett a közös képviselőm is. Mondta, ugorjak már le a vízóra aknába, és nézzem már meg, hogy mennyi a vízóra állás, mert felírná. Nos a vízóra akna kb. 3 méter mély. Ő nem mer lemenni, mert nem tudna feljönni:) Amúgy ilyenkor, amikor lemászom ilyen helyekre, az első gondolatom, hogy csak nincs lent egy kígyó) Bediktálom neki, a vízóra állást, erre közli, hogy az nem lehet. Tuti elnéztem valamit. Mondom neki, ne szívass, nem vagyok hülye, jól néztem. Erre néz rám, és azt mondja: Menj már le megint, és nézd meg még egyszer légyszi. Na ez komoly, lementem megint, - most sem volt lent kígyó – persze jót mondtam elsőre is.
Na de mi lesz a sövénnyel gondoltam. Elmentem, és vettem egy elektromos sövényvágót. Na azzal már öröm volt dolgozni. Csak úgy repkedtek jobbra – balra az ágak. Szép is lett a sövény.