A napokban felhívott az egyik társasházkezelőm, hogy találkozzunk, mert árajánlatot kellene adnom egy társasházra. Mondtam rendben van. Másnap elmentem hozzá, leraktam a kocsimat nála, és az Ő autójával mentünk tovább. Ő az a társasházkezelő barátom, akihez mentem, amikor autó balesetem lett. A társasházhoz vezető úton meg is kérdezte, hogy mehet gyorsabban? Mondtam mehet, semmi gond nem parázom. ( annyira )Megérkeztünk szerencsésen, megnéztük a társasházat, visszamentünk a kocsijához, erre látjuk, hogy kerékbilincs van rajta. Eszeveszett telefonálgatásba kezdett, kiderült, hogy akkor szedik le a kerék bilincset, ha postán befizeti a mellékelt csekket, és azt el is faxolja a megadott számra. Mondhatom szép kis eljárás: mi van, ha nincs 15 000 Ft valakinél, vagy ha mondjuk nincs a közelben posta, esetleg gyerekkel van. ( megjegyezném, vett parkolójegyet, a tábla meg nem volt értelmezhető ) Ehhez az eljáráshoz csak gratulálni tudok. Kerestünk egy postát, ment elöl, én bicegtem utána. ( még mindig fáj egy picit a lábam a baleset miatt ) Egyszer csak visszanézett, és vigyorogva megkérdezte: Na mi van, nem jössz? Hát mondtam ez pazar. Elintéztük a postán a befizetést, levették a kerékbilincset, elmentünk egy ismerőséhez. Megyünk vissza hozzá, már a Hősök terénél jártunk, amikor egy autó nekünk jött. De úgy, hogy belénk tolta egy harmadik. Hát kérem ilyen csak a mesében van. Kitöltötték a betét lapokat, én meg osztottam az észt nekik, hogy hogyan kell. Sajnos van benne gyakorlatom. Elindultunk vissza hozzá, én meg néztem árgus szemekkel, hogy ugyan mi fog még történni. Végük is nem történt semmi.
Kész szerencse...
